Szent Patrik elő-elő-elő napja

Csikágóban mindenki ír ezen a héten. „Kiss me, I am Irish” feliratú pólókban szaladgálnak sárgák, barnák, feketék. Van egy-két különc, aki a „365 Practice day and 1 St ’ Patrick day”-re szavaz, de az „Irish Yoga” (Guinnes hatására felvett pózokkal) is népszerű., vagy a "Be half one hour in heaven before the devil knows you are dead" (Kb.: Légy félórával a mennyben, mielőtt az ördög rájön, hogy halott vagy.)
A város népességének 37%-a fehér, és legtöbbjük őse valóban Galway-től hajózott idáig. Galway egyébként a testvérváros. A nagy ünneplés szombaton tetőzik , amikor a Chicago folyó fő szakaszát zöldre festik és kezdetét veszi az egész napos fesztivál.
Ma Szent Patrikról szól a történet, babaszintre átírva: Egy pap, aki szerette a lóherét. Találkozott kincsőrző leperkornokkal, akik egy csuporban tartják az aranyat a szivárvány tövében. Nem hiszed? Járj utána. A felolvasást lóhere „Shamrock(lóhere)” osztás követi, és jöhet a tánc, Lucy irányításával. Négyes csoportokba állunk, guggolunk, ki milyen magas, és forgatjuk párunkat, aztán csere.
Már nem lep meg, hogy mindez egy nyilvános könyvtárban történik.
Ps.: A folyó tényleg zöld volt.

Chicago reads together/Chicago együtt olvas

A CPL minden fiókjában ingyenes a beiratkozás, a könyv, a CD és a DVD kölcsönzés. A gyerekfoglalkozások, a veterántalálkozók, filmklubok, könyvbemutatók és más társasági programok is ingyenesek. Hogyan lehetséges? Természetesen, sehogy. Az állampolgár adójából tartják fönn a könyvtárat, ezért jogosan várja el, hogy ne fizessen kétszer, ha igénybe akarja venni a könyvtári alapszolgáltatásokat.
Itt tartózkodásom alatt soha nem láttam üresen a könyvtárat. Délelőtt az aprónép a veteránok, a munkát keresők töltik meg, délután az iskolások lepik el, este pedig a munkából hazatérők térnek be olvasnivalóért, vagy „ Susan Polgar: Chess for absolutely beginners” DVD-ért.
A Michigan avenue-n, a The Art Institute of Chicago épületét elhagyva láttam egy reklámtáblát a szokásos „szempillanyolcszorosító csodaszemspirál” hirdetéssel. Elhaladtam mellette, és még egyszer visszanéztem a múzeumra. Ekkor megakadt a szemem a hirdetőtábla másik oldalán. A következőt olvastam. „Chicago együtt olvas” „Szerezz olvasójegyet! Használd is! ” „ Az olvasók városának megteremtése mindenki felelőssége” „A könyvtár az, ahol a hely és lehetőség találkozik” (Stuart Dybek) „Chicago Public Library”

Nyilvános és tudományos: RUSH University Central Library (RUSH UCL)

Ideiglenes állomáshelyem a RUSH University egyetemi negyed kollégumában van, ahonnan gyalog átsétálhatok a RUSH UCL orvostudományi részlegébe. Ezt fontos megjegyeznem, mert a legközelebbi posta 30 perc kocsival, és a heti bevásárlás egy túlélőkaland.
A könyvtár a kutatóintézet ötödik-hatodik emeletét foglalja el. Itt nincs piros sárga zöld jelzés, helyette „Quiet area” jelzi, az elmélyedésre alkalmas helyet. A főfolyosón tárlók sorakoznak orvostudományi kiadványokkal. Ezeket rendszeresen cserélik. Az utánpótlás a „Régi Könyvek Tárából érkezik.
Az intézmény küldetése, hogy friss, megbízható irodalmi forrásokkal szolgáljon az orvostanhallgatók, kutatók és klinikusok számára. Ugyanakkor hiába állnak rendelkezésre a leginformatívabb, a legsokoldalúbban használható adatbázisok, ha nincs, aki használni tudja őket. Éppen ezért már az alapképzés keretében tartanak „Library Survival Skills” (Könyvtári túlélő készségek) kurzust. Ezenkívül, előzetes bejelentkezés alapján egyénileg, bárkinek bemutatót tartanak.
Bár a könyvtár nyilvános, kevés laikust láttam. Ők inkább az Anti-drog weboldalakat látogatták.
A könyvtár kávézójában a következő feliratra lettem figyelmes: „Az üzlethelyiség a fölött a csendes szobák találhatók. Kérjük, legyenek tekintettel azokra, akik ott tanulnak, regenerálódnak.”
Regenerálódni a könyvtárban? Ezt látnom kell: az asztaloknál diákok, kutatók kuporognak anatómiakönyvek, kutatási feljegyzések fölött. Egyiküknek elege lett a tanulásból, ledőlt a kanapéra (kanapé az olvasóterembe!! Méghozzá 5!!), magára húzza a British Medical Journal legfrissebb számát, és alszik egy jót. A kanapéról egyenesen a belvárosra látni. A Sears Tower éppen szemben van.

Ps.: A képen látható olvasó NEM a BMJ-t olvassa.(Amikor azt olvasta-akkor az elem éppen lemerült a gépemről, és mire újra töltve visszaértem egy másik alkalommal, addigra más ült ott, másik lappal, de a lényeg ugyanaz.)
Ps.2 Az előző sorok helyett annyit is elég lett volna írni, hogy "a kép illusztráció

„Read Together, Grow Together”

Az „Olvassatok együtt, nőjetek együtt” fordítás ugyan szó szerint van, de ez még szerintem is suta. Maradok az „Olvas a család” –nál.
Az együtt olvasó család nem lehet egyetlen projekt, vagy mozgalom, de valahogy el kell kezdeni. –kommentálta Lucy, de kell egy rendezvénysorozat, mint például az „Olvasó családok éjszakája”, ahol népszerűsítik az olvasást, mint közösségformáló, érzelmileg gazdag programot. Az angol és spanyol nyelvű szórólap gyakorlati tanácsokkal látja el a szülőket, milyen módszerekkel szerettessék meg gyermekeikkel a könyvet.
Nem tudom, magyar szülőknek is újat mondanak-e a következő tippek: „Éppen hasra forduló gyerekeknek vastag lapú könyvet adj!”, vagy „Mondj mondókákat”, „Énekelj” „Utánozd az állatok hangját!”.
Az viszont tetszik, hogy legyen egy könyvtári nap, amikor a gyereket kézen fogják és elviszik a könyvtárba. Mindenkinek külön legyen olvasójegye, mindenki maga választhat olvasmányt.
Ha a társadalom alapegysége a család, és a családi információs központ a könyvtár, akkor valahogy tényleg eljutunk arra a következtetése, hogy „A könyvtár az információs társadalom alapja”.

Felolvasó-színház

Néhány amerikai film már feldolgozta azt a témát, hogy egy szedett-vedett gyerekseregből kórust vagy színházi társulatot szervezett a lelkes főszereplő.
Ennek valóságalapjáról akkor győződtem meg, amikor láttam a Felolvasó Színház előadásának a plakátját: rajta baseball sapkás, baggy (fenékatérdnél)nadrágos fiúk, köldök piercinges lányok kéziratot tartva állnak a mikrofon előtt.
A meghívó Shakespeare: Rómeó és Júlia előadásra szólt, amelyet a CPL Veterán termében tartottak.
A rendező a CPL ifjúsági könyvtárosa, Sally, aki évek óta tartja össze a társulatot. Nem állandó a csapat, a tagok viszonylag gyakran cserélődnek, ezért sem tudtak klasszikus színházi előadást tervezni.
A repertoárt a kötelező olvasmányok töltik ki, nem véletlenül. A cél, hogy a középiskolás közönség érezze, mekkora „buli” klasszikusokat olvasni.

Olvasni soha nem késő

Még a Február elején önkénteseket toborzott a könyvtár: Bárki, akinek heti egy-két óra szabadideje van, részt vehet a helyi hátrányos helyzetű lakosok olvasás, és matematikatanításában.
Ma fölsétáltam a felső emeleti piros termekbe, ahol még a ceruzasercegés is hallatszik, láttam, hogy a helyiség oldalán üvegablakos, zajszűrős szobák mindegyike foglalt. Olvasás, és matematikaoktatás folyt.
A tanárok legtöbbje frissnyugdíjas. Gyanítom, nem kell nekik két másodállás ahhoz, hogy a rezsit kifizessék. Láthatóan fittek ahhoz, hogy áldozzanak a köznek a rájuk zúdult szabadidőből. (Egy amerikai alkalmazott átlagosan 10-12 órát dolgozik naponta. Hétvégi program a kuponvadászat és a nagybevásárlás. Évi 15 nap szabadságból nem jutnak messzire. Európai utakat is nyugdíjasoknak szerveznek.)
A tanulók többsége fekete fiatal, akik kihullottak az iskolai rendszerből, aztán rájöttek arra, hogy tanulatlanul nincs sok esélyük a normális életre. Senki nem hajtotta őket, hogy a könyvtárba jöjjenek. Maguktól tették.
Az egyik kollégától megtudtam, hogy az első alkalommal a helyi „Metro” újságban hirdettek. A következő turnus híre pedig magától terjedt.
A könyvtár a helyiséget biztosította, a többi a helybélieken múlt.